Hucul lovunk

2010. május 29.-én megvettük (lányunknak) Otíliának Goral Vadalma nevű első lovát. A Kárpátokból származó hucul fajtájú, kisló kancát. Törzstenyészete Magyarországon az Aggteleki Nemzeti Park területén, Jósvafőn található.
Részletekről így ír Otília:

Bár vegyes érzelmekkel, de nagyon örültem, amikor megkaptam Almát!
Az első időszak nagyon nehéz volt számunkra, sokat "bírkóztunk" kantározáskor, kisebb harcokat vívtunk.Száron való vezetéskor sem volt sokkal jobb a helyzet. Kétségeim támadtak, hogy nem is vagyok elég felkészült ahhoz, hogy saját lovam legyen. De nem adtam fel!
Mindenki kérdezte, hogy miért ilyen alacsony lovat (PÓNIT) vettünk? A kérdés megőrjített!!! A választ rövidre zárva mindig ugyan az válaszoltam. EZ NEM PÓNI!

Küzdöttünk, Alma is küzdött, de nem egy célért. De a fáradozás meghozta gyümölcsét, mert október 15.-én már ugratni is tudtam vele, ami előtte még nem sikerült. A kantározások is gördülékenyebbek lettek, és száron is szófogadóbb lett. (Bár még a nyár folyamán két lovastúrán is bizonyította fáradhatatlanságát, türelmét, emberekhez való jóindulatát. )

Sajnos ősztől az iskola miatt, találkozásaink a hétvégékre korlátozódtak. Ilyenkor nem mindig ültem a hátára, inkább csak legelni vittem. Út közben gyakran hangzott a kérdés: "...miért nem ülsz föl, félsz lovagolni? Vagy azt hiszed így boldogabb a lovad?"
"..nem, nem ülök fel, mert nem egy rabszolga, hanem egy barát! Nem félek lovagolni, és igen, remélem, hogy boldogabb!"
Legelni a mai napig nagyon szeret, és közben rájöttem, hogy ezzel le lehet kenyerezni. Az utcán simán el lehet engedni, mert nem fog elszaladni, kizárólag egy zöldebb fűcsomó miatt előz le. Természetesen még mindig akadtak összetűzések, de jóval kevesebb mint eleinte.
Majd jött a tél, vártuk, hogy majd lemegy a nagyobbacska hasa, mert télen több energiára van szüksége. De nem így történt. Egyre csak kerekedett. A szőre is megnőtt, és valamivel sötétebb lett. A pofa környékén viszont világos maradt, emiatt úgy nézett ki, mint egy maci.

Már kora tavasszal ismét eljártunk legelni. Egyre többen megállapították, hogy nagy a hasa. Ez idő tájt felfedeztem egy ismeretlen eredetű "puklit" a hasa alatt. Felmerült a kérdés? Nem lehet, hogy vemhes? A lehetőségét senki nem zárta ki, bár a viselkedéséből nem erre következtettek. Egy vemhes lónak állítólag verekednie, irigykednie kéne az élelemre, de Alma ezt nem tette. Aztán heteken belül a vemhesség bebizonyosodott.

Április 27.-én 18:00 órakor, gond nélkül megszületett a csikó! Kanca lett. Még aznap este a Szira ősi magyar nevet kapta, melynek jelentése: szürke.  Szerencsére Alma az emberektől nem féltette, ezért sokat tudtunk testközelben lenni vele. Szelíd, mindenre kíváncsi, nagy mozgás igényű "szerelem gyerek" lett.

Ez az első róla készült kép egyike. Bár nem tisztavérű, (az apja mint utólag kiderült, egy fakó színű póni félvér) ugyan olyan "értékes" nekünk.

           2 hetesen már "repült".....



Nem bántam meg, hogy őt, s hogy ezt a fajtát választottam! Hobbilónak jó választás a hucul, másoknak is csak ajánlani tudom!!!